MALDÍV-SZIGETEK

ZÁSZLÓJA

A Maldív-szigetek úgy hirdetik magukat, mint "az utolsó Paradicsom a Földön", ezzel is odacsalogatva a turistákat. Márpedig ha a Paradicsom egy trópusi szigetet jelent pálmafákkal, fehér strandokkal és gyönyörű türkizszínű lagúnákkal, akkor az odalátogató turisták nem fognak csalódni.
A Maldív-szigetek idegenforgalma gondosan meg van tervezve és szervezve. Az ország fő vonzereje a vízivilág és a 'Robinson Crusoe'-tényező, ez azonban nem jelent olcsó tömegturizmust. A helyi erőforrások hiánya miatt az ország erősen importra utalt szinte minden tekintetben, amelyre a turistáknak szüksége lehet, így hát az árak szempontjából nem egy versenyképes nyaralóhely. A stratégia szerint korlátozott számú üdülőhelyet építenek ki lakatlan szigeteken, amelyek közlekedéstől, erőszaktól és ipariasodástól mentesek. A turizmus egyúttal igyekszik megelőzni a tradicionális muzulmán közösséget érintő káros hatásokat. A turisták eszerint ellátogathatnak például helyi halászfalvakba, de onnan vissza kell térniük a nyaralóövezetbe. Az idegenforgalmi zónán kívüli utazgatáshoz speciális engedélyre, vagy egy patronáló helyi lakosra van szükség.
A fent említett szigorú szabályozások ellenére az idegenforgalmi ipar igen sikeres. A Maldív-szigetek nemzetközileg is elismert modellje a megvalósítandó, környezetbarát turizmusnak.

Környezet, éghajlat:

A Maldív-szigetek Sri Lankától délnyugatra fekvő 26 korallzátonyból álló szigetlánc, 754 km hosszú és 118 km széles. Az 1192 alacsonyan fekvő korallsziget olyan kicsi, hogy az ország területének mindössze 4 %-át teszi ki szárazföld.
A lagúnák többnyire vakítóan kékek, elképesztő korallzátonyok és bőséges víz alatti élet jellemzi őket. Az 1998-as El Nino azonban okozott károkat, hiszen a víz hőmérsékletének két héten át tartó megemelkedése szétáztatta a szimbiózisban élő algákat. A korallzátonyok többségét azonban sikerült eredeti állapotában tartani.
Bár a nagyobb szigetek tökéletesen néznek ki, legtöbbjük földje homokos, terméketlen, amelyen csak néhány növény terem meg: bambusz, banán, kenyérgyümölcsfa, trópusi szőlők, kókuszpálmák. A nagyobb, csapadékosabb szigeteken kis területű esőerdők is vannak. A fő termények csupán az édes burgonya, yamgyökér, görögdinnye és köles, csak néhány termékenyebb szigeten lehet citrus gyümölcsöket és ananászt termeszteni.
Az állatvilág főszereplői az óriásdenevérek, színes gyíkok és patkányok. Háziállatként macskát, csirkét, kecskét és nyulat tartanak. A legizgalmasabb állatvilág a víz alatt található, a trópusi halak minden fajtája, cápa, teknős és delfin látható többek között a könnyűbúvárok számára.
Éghajlat: Az év két monszunos időszakra osztható fel: az északkeleti iruvai decembertől márciusig tart (ezek a legszárazabb hónapok); a csapadékosabb az áprilistól novemberig tartó délnyugati hulhangu, ekkor több vihar és alkalmanként erős szél jellemző. A nappali hőmérséklet egész évben 28°C körül van. A levegő páratartalma valamivel alacsonyabb a száraz évszakban, de általában érezhető a hűsítő tengeri fuvallat.