KOREAI KÖZTÁRSASÁG

        ZÁSZLÓJA

Kész csoda, hogy Dél-Korea még létezik. Nyugatról Kína fenyegető árnyéka borul az országra, míg keleten Japán áll ugrásra készen. Nem csoda hát, hogy az ország akarata ellenére színteréül szolgált szomszédai háborús játékainak. A Japán-tengerbe forduló félsziget ínycsiklandó csemege volt éhes szomszédai számára. Habár megszámlálhatatlan alkalommal próbálták ellenfelei legyűrni, Korea mindig túlélte, többnyire érintetlenül. Koreaiak ezt a képességüket kultúrájuknak, konfuciánus vallásuknak és nemzeti büszkeségüknek tudják be.

A koreai táj is nagyban hozzájárult a egységes nemzeti tudat kialakításához. Az országot zöld erdők takarója borítja, melyet átszúrva sziklás hegyek törnek az ég felé. A koreaiak a természet és a hegyek megszállottjai, bárhova is utazunk majd, mindenütt látni fogjuk őket a szabadban kirándulni folyamatosan egyre messzebb és magasabbra.

Környezet, éghajlat:

Dél-Korea északon (micsoda meglepetés) Észak-Koreával határos, míg tengeri határai a Japán-tengeren Kínával és Japánnal közösek. A félszigetet kettéosztó határ a 38. szélességi fok mentén húzódik. Az ország területét, mely kicsivel nagyobb, mint Portugália, többnyire hegyek borítják, melyek közül a legmagasabb a keleti parton magasodó Hallasan.

Az éghajlata négy jól elkülöníthető évszakra bontható: a nyár, vagyis a monszun június-júliusra, a kimondottan hideg tél pedig november-márciusra esik. A déli parton található Cheju-do az ország legmelegebb és legesősebb helye.