JAPÁN ZÁSZLÓJA

Bevezető:

Japánba elfogulatlanul és meglepetésekre felkészülve érdemes utazni.

Környezet, éghajlat:

Ázsiától keletre található. Kb. 1O ezer évvel ezelőtt a tengerszint annyira megemelkedett, hogy az ár elöntötte a szárazföldet Japánnal összekötő hidat. Ma Japán egy olyan szigetláncolatot alkot (négy nagy sziget és kb. ezer kisebb), amely 3OOO km-en keresztül fut hegyeken keresztül (amelyek közül a legmagasabb a tökéletesen szimmetrikus alakú, 3776 m magas Fuji). Ezen hegyek többsége vulkanikus eredetű, ennek következtében a szigetek bővelkednek melegvízű forrásokban és látványos tájakban, de ugyanakkor fennáll a földrengés és a tsunami (árhullám) veszélye is. Japán a világ egyik olyan területe, ahol a legtöbb szeizmikus mozgás zajlik le. Évente kb. ezer földrengés sújtja az országot, a legtöbb persze túl kicsi ahhoz, hogy észrevehető legyen szeizmográf nélkül.
Japán hosszúsági kiterjedése nagyon változatos állat- és növényvilágot eredményez. Amit ma ott láthatunk, persze nem volt mindig ugyanígy részben a modernitás elérésére alkalmazott eszközök (erdőirtás, szennyezettség és savas eső), részben pedig a nagyfokú, Európából és Amerikából történt növénybehozatal miatt. Szerencsére azonban az ország domborzatának köszönhetően maradtak olyan területek, amelyek pompás természeti szépségükben csodálhatók meg mindmáig, elsősorban Honshu középső részén és Hokkaido természetvédelmi parkjaiban. A legnagyobb itt honos emlősök a medvék - egy barnamedve akár 2 méter magasra és 4OO kg súlyúra is megnőhet. Tipikus japán állatok a makákó és az óriás szalamander.
Az ipari lég- és vízszennyezettséget visszaszorították a '7O-es évek óta, bár a szmog még ma is problémát jelent Tokióban és más nagyvárosokban. Japán hegyvidékes domborzata, a szigetcsoport hossza és az ország szárazföldhöz való közelsége együttesen nagyon összetett klímát alakítottak ki. Északon rövid nyarak és hosszú, hóesésben gazdag telek váltakoznak, míg a déli szigetek időjárása enyhébb és párásabb. A téli hónapokban (decembertől februárig) a szibériai hideg, száraz levegő Japán nyugati felén okoz erős hóesést. A nyári hónapokra (júniustól augusztusig) meleg, csendes-óceáni levegő jellemző, és ennek köszönhetően magas a hőmérséklet és a páratartalom egész Japánban. A késő nyár a tájfunok szezonja, elsősorban a partszakaszokon.